Nani blogja

Itt olvasható tovább a blog! :)

Nem tudom mit szóltok az új admin felülethez a blog.hu-n, már akit érint, de én nagyon elégedetlen vagyok vele. Ezért is döntöttem a költözés mellett, csak még nem tudom, hogy melyik blogos oldalt válasszam. Azt szeretném, hogy csak és kizárólag a meghívottak számára legyen elérhető a blog, és könnyen kezelhető legyen. Főleg a kép és videófeltöltés egyszerűsége lényeges. Ha bárkinek van bármi ötlete, szívesen fogadom....

Valószínű már oda írom a Balatonlellei hétvégénkről a beszámolót. 

Kérek mindenkit, aki még olvas, hogy jelezze, ha kér meghívót, mert nem fogok mind a 80 embernek küldeni, csak annak, aki továbbra is szeretne olvasni. :)

Csak pörögnek és pörögnek a hónapok, mi meg csak ámulunk és bámulunk, hogy a gyermekeink egyre okosabbak és nagyobbak.

Dancusom tegnap betöltötte a hét hónapos kort. Már most látszik a kis buktiján, hogy milyen kis okosgombóc Ő is. Tud kérni, mindent megért és babanyelven kommunikál is. Néha direkt Nórival incselkedik. 

Husibogár még mindig, kilenc és fél kiló és 72 cm körül jár. Hurkácskái zabálnivalóak!!!

Egyre ügyesebben ül, egyenes háttal, de azért vigyázni kell még, mert egy óvatlan pillanatban felnéz és hátradől. Szóval mögötte a terep még kipárnázva, ha csücsül. Ja és egyedül fel tud ülni!!!

Kúszik, pontosabban a kúszás és a mászás között van félúton, amit művel. De pillanatok alatt ott van bárhol. Nagyon kell figyelni az apró játékokra, mert azonnal mindent a szájába pakol (gyerekszokás, mit vagyok meglepődve). 

Evés: nagyon sok mindent megkóstolt már és mindent, de tényleg mindent megevett, semmi ellen nem tiltakozott még. Legyen szó édesről, savanyúról, nem érdekli, csak az, hogy kaja!!! Meg persze mindig az kell, amit mi eszünk.  Mert az jobb, az finomabb. Emellett sokat iszik, főleg vizet. Ja és persze sokat szopizik még.

Alvás: nagyon jó! Napközben kétóránként alszik egy fél órát, délben alszik egy nagyobbat Nórival (2-3 óra). Délután a hosszú alvás után kibír többet is mint két óra, de alszik még azért egyet ott is. Sokszor fél 10, 10 mire ágyba kerül, éjjel általában egyszer kel (5 körül) szopizni és már alszik is tovább. Van úgy, hogy fél7-ig, de van, hogy fél8-ig is. 

Szeret babakocsizni, autózni, kézben lenni, pancsolni, szopizni, bújni. Nagyon kis bújós lett.

Boldog hófordulót Kicsi Fiam!!!

(Ezt a bejegyzést nem 12-én, hanem 2-án írtam, csak az a hüle bloghu vázlatba rakta eddig... ma élesítettem, erre átírja a dátumot.... húúú de elegem van!)

A kétgyermekes lét szépségeit akár napokig sorolhatnám, de azt hiszem erről mindenki sokat hall. Arról viszont nem biztos, hogy mindenki szívesen beszél, hogy nem csak szép és jó oldala van a dolgoknak. 

Félreértés ne essék, imádom a gyerekeimet és soha egy pillanatra sem bántam meg, hogy kis korkülönbséggel születtek. 

Most egy igencsak nehéz időszakot élünk és muszáj leírnom a gondolataimat. Mert megvisel, nem kicsit.

Nórim amúgy is akaratkinyilatkoztatós korszakát éli, minden úgy jó, ahogy Ő akarja, minden legyen úgy, ahogy Ő akarja. Azt látja tőlem, hogy rászólok, parancsolok, néha felemelem a hangom.... Ő mit csinál? rászól, parancsol, felemeli a hangját.... ez viszont konfliktusokat szül, újabb rászólás stb...

Jah és hogy el ne felejtsem, természetesen nem fogad szót. Komolyan mondom néha már azon gondolkodom, hogy fülészetre viszem a gyereket, mert csak akkor veszi tudomásul hogy rászólok, ha már kiabálok vele. Pedig Isten a tanúm minden alkalommal legalább háromszor szépen megkérem/rászólok. De nem. Persze milliószor megígéri, hogy nem csinálja többé, hogy szót fogad stb... (és sokszor nem holmi apró dolgokról van szó... mert kimegy az útra, csapkod, bekap dolgokat, amiket igencsak nem kellene és ok nélkül hisztizik- ja nem, bocsi, az az oka, hogy felhívja magára a figyelmemet.)

És itt van ugye a tesókérdés is. Daninak nyílik ki a csipája, már kúszik és így sok mindent elér, minden érdekli, mindent megvizsgál. Nóri meg mindent elvesz. Megint csak rászólás, megmagyarázom, hogy Dani csak megnézi stb... de mintha a falnak beszélnék.  Ja és persze most már Dani csakazért is, megy Nórihoz és incselkedik vele (nem vicc!!!) mert látja, hogy Nóri akkor magyaráz, hisztizik stb... 

Eszem megáll, mi lesz itt később????? 

Emellett ugye Dani már nagyon érdeklődő és kíváncsi, viszont mászni még nem tud, csak kúszik, de hamar elfárad és nyűglődik. Napközben csak fél órát alszik délelőtt, és késő délután, mert Nóritól nem tud. Persze délben alszik egy hosszabbat, mikor Nóri is, csak tudom, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb lenne, ha nem ébresztené fel milliószor Nóri. De rá sem szólhatok rá egy órán keresztül kétpercenként, hogy csöndesebben, mert Dani alszik, hiszen gyerek! 

Meg a szopizás sem egyszerű.... éhes, nyűglődik, de érdekesebb a világ, Nóri, a légy... bármi..... aztán nem jön, utána meg a nyakába folyik....ááááááááááááááááááh.

Tudom, hogy átmeneti időszak, egyszerűbb lesz Danival, ha megtanul mászni (de annál nehezebb lesz megint,  ha már mászik) Tudom, hogy Nóri is okosodik, tudom, hogy idővel jobb lesz, de most nagyon nehéz ez az időszak....nekem pedig nagyon kevés a türelmem....

Persze voltak elveim.... nem kiabálunk a gyerekkel és társai....... (tényleg, van olyan aki soha, de soha nem emeli fel a hangját??????????????????????????????????????????)
Van amit feladtam..... mert elképzelni egyszerű, de megvalósítani kevés voltam.

Aztán a tervek..... három-négy szép gyermek.... én még mindig négyben gondolkodom, Apa már hallani sem akar róla... csak nálam is változóban a mikor kérdés. Mert úgy éreztem dejó lenne a harmadik is két év korkülönbséggel.... most mégis úgy érzem nem lennék képes rá...

Majd meglátjuk. Most várom, hogy icipicit könnyebb legyen. 

 Kúszik a kisfiam! Dancus néhány napra rájött, hogy ez milyen rettenetesen jó dolog. Mondjuk a technikája igen érdekes. Hasonfekvésből kinyomja magát a kezeivel, majd elemeli a talajtól a pocakját és a térdeit (mintha fekvőtámaszt csinálna) majd lök egyet előre magán a lábaival és így halad. Nagyon vicces. Na jó, azért van amikor rendesen húzza magát a kezeivel és tolja a lábaival.

Sőt már néhányszor elkaptam a pillanatot, mikor a lábacskáit maga alá kapva mászni próbálna, csak még orraesik, mert nagyon fejnehéz. :))

Nórinak is nagyon tetszik, hogy ilyet tud Dani, élvezi, hogy megy utána :)

Bár megindult az elveszem tőle a játékokat korszak is, de úgy veszem észre, hogy lehet hatni rá.

Meséltem Nórinak, hogy nemsokára megtanul Danubabó mászni is, meg utána járni is és nagyon örült neki. Azt mondta, hogy majd megfogja Dani kezét és együtt sétálnak. :))

Mióta Apa vállalkozóvá vált és nem a vendéglátásban keresi a kenyerünket, vannak hétvégéink. 

Nem volt nehéz hozzászokni, hogy végre mehettünk családostul bármi program vagy esemény van közel vagy távol. Együtt töltöttük a húsvétot, majálist, gyereknapot, sőt tegnap még a búcsúba is kimentünk.

Gyereknapkor Hajóson voltunk Orbán napokon. Igazából este mentünk át egyrészt mert itt volt barátnőm a kisfiával, másrészt meg Apa hirtelen ötlettől vezérelve találta ki, hogy hát mégsem lehet, hogy a gyerekekkel gyereknapon itthon legyünk. Ígyhát estefelé járt már az idő, mikor mentünk. 

De. Bőven elég volt az idő. Épp jókor érkeztünk, repülős bemutatóra. Utána ettünk, kürtöskalácsot vettünk meg lufit, Dani közben bealudt. Utána mentünk a körhintákhoz. Nóri dodgemezett Apával, utána két kört ment a kis körhintán. Mindig autóba ül be rajta, mert élvezi, hogy "vezethet". Persze a nagy körhintákra akart volna Ő felülni, de megmagyaráztuk, hogy még ahhoz nőnie kell. 

Hazafelé már őt sem kellett ringatni. :)

Tegnap pedig kimentünk a búcsúba. Az elmúlt években nem emlékszem, hogy ilyen nagy búcsú lett volna. De most örültünk neki. Nóri ült kis hintán, kis vonaton, utána pedig a nagy hintára akart felülni. Választottunk egyet, a libegőt, az nem durva, csak magasra megy fel, de azt is saját magad szabályozod, hogy mennyire. Így hát arra felültek Apjával. Egyáltalán nem félt, nagyon élvezte. Mikor lejöttek, a nagy láncos körhintára akart felülni, de mondtuk, hogy az felnőtteknek való. A kis láncosnál viszont nem tágított, így felültettük. Hát úgy élvezte, hogy csak na. Én meg ámultam, hogy még csak két és fél éves és már így tetszik neki. Kis bátor csajszim!

 Szinte írhatnám ugyanaz, amit anno Nórinál írtam a fél éves beszámolóban. Örülök nagyon, hogy feljegyzem a dolgokat, mert bár nem volt olyan régen, sok mindent jó visszaolvasni. 

Ugyanúgy azt érzem, hogy iszonyat gyorsan elrepült az idő.... ugyanúgy lassan haladnék a hozzátáplálással, mert annyira szeretek szoptatni.... szerencsére Dani is szereti az anyatejcit. 

Ugyanúgy több mint 8 kiló (majdnem 9) és ugyanúgy 69 cm. De hát ugye van némi közük egymáshoz... :)

Ami viszont most a legmegdöbbentőbb volt számomra, hogy a forgást is ugyanúgy csinálják és felejtik el. 

Merthogy Nóri 5 hónaposan hasról hátra fordult, két napig művelte, majd elrakta a tarsolyába... 

Dani 5ésfél hónaposan fordult hasról hátra, két napig. Azóta nem.... hát kíváncsi vagyok mikor kezdi el újra...

De hogy különbségeket is írjak, merthogy mindkettő egy külön kis személyiség. Dani nagyon pasis... kinézetre is és természetre is. Már most!!! az autók a mindene... állandóan azokat figyeli, kerekre nyílt óriási szemekkel.... 

A hangja is olyan kisfiús... emléxem mikor Nórira mondták kisfiús anyukák, hogy jajj, de édes kis cincogi lányos hangja van. Na most én mondom ezt lányos anyukáknak, mert Dani karakán hangja után nekem is furcsa a kislánybabák éneke...

Ja, ha már ének. Két napja kicsi fiam elkezdett dalolni :) Mondjuk sokat énekelek nekik, úgyhogy nem meglepő. Annyira nagyon édes, ahogy nemcsak dumál, hanem énekel a maga nyelvén...

Olyan csodás dolog két bumbuca édesanyjának lenni. Ők a mindenem és azt hiszem örökké hálás leszek a sorsnak, hogy vannak Ők nekem.

Boldog fél évet Drága Kisfiam!

 A bejegyzések mostantól zártak, így aki olvasni szeretne be kell jelentkeznie!

Megértéseteket köszönöm!

Nani