A kétgyermekes lét szépségeit akár napokig sorolhatnám, de azt hiszem erről mindenki sokat hall. Arról viszont nem biztos, hogy mindenki szívesen beszél, hogy nem csak szép és jó oldala van a dolgoknak. 

Félreértés ne essék, imádom a gyerekeimet és soha egy pillanatra sem bántam meg, hogy kis korkülönbséggel születtek. 

Most egy igencsak nehéz időszakot élünk és muszáj leírnom a gondolataimat. Mert megvisel, nem kicsit.

Nórim amúgy is akaratkinyilatkoztatós korszakát éli, minden úgy jó, ahogy Ő akarja, minden legyen úgy, ahogy Ő akarja. Azt látja tőlem, hogy rászólok, parancsolok, néha felemelem a hangom.... Ő mit csinál? rászól, parancsol, felemeli a hangját.... ez viszont konfliktusokat szül, újabb rászólás stb...

Jah és hogy el ne felejtsem, természetesen nem fogad szót. Komolyan mondom néha már azon gondolkodom, hogy fülészetre viszem a gyereket, mert csak akkor veszi tudomásul hogy rászólok, ha már kiabálok vele. Pedig Isten a tanúm minden alkalommal legalább háromszor szépen megkérem/rászólok. De nem. Persze milliószor megígéri, hogy nem csinálja többé, hogy szót fogad stb... (és sokszor nem holmi apró dolgokról van szó... mert kimegy az útra, csapkod, bekap dolgokat, amiket igencsak nem kellene és ok nélkül hisztizik- ja nem, bocsi, az az oka, hogy felhívja magára a figyelmemet.)

És itt van ugye a tesókérdés is. Daninak nyílik ki a csipája, már kúszik és így sok mindent elér, minden érdekli, mindent megvizsgál. Nóri meg mindent elvesz. Megint csak rászólás, megmagyarázom, hogy Dani csak megnézi stb... de mintha a falnak beszélnék.  Ja és persze most már Dani csakazért is, megy Nórihoz és incselkedik vele (nem vicc!!!) mert látja, hogy Nóri akkor magyaráz, hisztizik stb... 

Eszem megáll, mi lesz itt később????? 

Emellett ugye Dani már nagyon érdeklődő és kíváncsi, viszont mászni még nem tud, csak kúszik, de hamar elfárad és nyűglődik. Napközben csak fél órát alszik délelőtt, és késő délután, mert Nóritól nem tud. Persze délben alszik egy hosszabbat, mikor Nóri is, csak tudom, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb lenne, ha nem ébresztené fel milliószor Nóri. De rá sem szólhatok rá egy órán keresztül kétpercenként, hogy csöndesebben, mert Dani alszik, hiszen gyerek! 

Meg a szopizás sem egyszerű.... éhes, nyűglődik, de érdekesebb a világ, Nóri, a légy... bármi..... aztán nem jön, utána meg a nyakába folyik....ááááááááááááááááááh.

Tudom, hogy átmeneti időszak, egyszerűbb lesz Danival, ha megtanul mászni (de annál nehezebb lesz megint,  ha már mászik) Tudom, hogy Nóri is okosodik, tudom, hogy idővel jobb lesz, de most nagyon nehéz ez az időszak....nekem pedig nagyon kevés a türelmem....

Persze voltak elveim.... nem kiabálunk a gyerekkel és társai....... (tényleg, van olyan aki soha, de soha nem emeli fel a hangját??????????????????????????????????????????)
Van amit feladtam..... mert elképzelni egyszerű, de megvalósítani kevés voltam.

Aztán a tervek..... három-négy szép gyermek.... én még mindig négyben gondolkodom, Apa már hallani sem akar róla... csak nálam is változóban a mikor kérdés. Mert úgy éreztem dejó lenne a harmadik is két év korkülönbséggel.... most mégis úgy érzem nem lennék képes rá...

Majd meglátjuk. Most várom, hogy icipicit könnyebb legyen.